Élelmi rostok

Élelmi rostot szinte kizárólag növényi eredetű élelmiszerekben találhatunk. Az élelmi rostok olyan ehető növényi részek, amelyek ellenállnak az emésztésnek és a felszívódásnak a vékonybélben, de részben vagy teljesen fermentálódnak a vastagbélben.

Élelmi rostokban gazdagok a zöldségek, a gyümölcsök, a főzelékfélék és a teljes kiőrlésű lisztből készült pék-árúk.

Az emészthetetlen növényi rostok és a bőséges folyadék-fogyasztás megnöveli a széklet mennyiségét és lazítja az állagát, így könnyebben üríthetővé válik. A méreganyagok rövidebb időt töltenek a bélben, ennek fontos szerepe lehet a vastagbélrák megelőzésében. Az élelmi rostok növelik a jóllakottság érzését, segíthetnek az elhízás gyakoriságának csökkentésében, mivel tápanyagot jelentenek a bélben előforduló baktériumok számára. Lassítják a tápanyagok felszívódását az étkezések után, így csökkentik az inzulin válasz nagyságát. A cukorbetegek diétájában a rostban gazdag étrend hatására mérséklődik a cukorfelszívódás, így a hiperglikémiás és a hipoglikémiás ingadozások ritkábban fordulnak elő, ami a cukorbetegek állapotának javulását- és a diabétesz szövődményeinek elmaradását vagy elhúzódását okozza.

Az élelmiszeripar fejlődése maga után vonta a finomított, rostszegény élelmiszerek előállítását. Az élelmi rostok jellemző átlagos bevitele 15 g/nap, vagyis körülbelül a fele a javasolt 25-30 g/nap mennyiségnek. A 25-30 g/nap bevitel fedezhető pl. 0,5-1 kg zöldség, főzelék, friss gyümölcs elfogyasztásával vagy kb. 50-90 g zabkorpával.

Az élelmi rostok növelik az étkezés után a jóllakottság érzését és csökkentik az azt követő éhséget. Segíthetnek csökkenteni a jelenlegi magas elhízási gyakoriságot.

Gyermekeknek a javasolt bevitel 1 és 3 éves kor között napi 10 g, 4 és 6 éves kor között napi 14 g, 7 és 10 éves kor között napi 16 g, 11 és 14 éves kor között napi 19 g, és 15 és 17 éves kor között napi 21 g