„ A matekon múlik minden! Mennyi az annyi?”

Az élet szinte minden területére igaz a fenti állítás, így ide is. Addig nem fogsz tartósan lefogyni, amíg nem a saját kalória- és tápanyag szükségletednek megfelelően fogsz étkezni!! Rengetegen úgy gondolják, hogy ha a barátnőm kapott egy étrendet, vagy követ valakit, és próbál úgy táplálkozni, mint ő, akkor ugyanazokat az eredményeket fogja elérni. Ez sajnos nem így van, mivel ha így lenne, nem lenn ennyi feladatunk. Minden ember más!! Mind genetikailag, mind testösszetétel tekintetében, mind életvitelét nézve. Van aki  165 cm magas és 70 kg, és egy kisebb faluban él, ahol nem is lehet mindenféle élelmiszert beszerezni, és van olyan aki 190 cm magas 82 kg és versenyszerűen sportol és mondjuk Budapesten él, ahol könnyebben hozzá jut mindenféle élelmiszerhez. Teljesen különbözőek vagyunk, és mindenkinek mások a lehetőségei, miért is lenne jó mindenkinek ugyanaz a tápanyag mennyiség!

A napi energiaszükséglet két dologból tevődik össze: alapanyagcsere + egyéb tevékenységekre felhasznált energiamennyiség. Az ételek és italok energia mennyiségét kalóriában adjuk meg. Az alapanyagcsere az a minimális kalóriamennyiség, ami ahhoz kell hogy az alapvető életfunkciókat fenntartsa a szervezetünk (lélegzés, szívverés stb)

Nagyon fontos, hogy ennél kevesebbet nem szabad enni, mert, ha ez alá megyünk, azt a szervezet éhezésnek fogja fel, és nem fog leadni a tartalékaiból (zsírraktárak). Helyette, hogy ezzel a kevesebb kalóriával is „eléljen”, lecsökkenti az alapanyagcserét, belassítja a folyamatokat. Ami pedig azt jelenti, hogy amikor vége a koplalós időszaknak és mersz normális mennyiségeket enni, a plusz mennyiséget egyből elraktározza a szervezet (gondol az ínséges időkre). A szervezet nagyon egyszerűen működik, neki mindig a létfenntartás a célja. Ha felesleges energiát kap a táplálkozásunkból, vagy csak többet, mint amit pillanatnyilag el tud égetni (felhasználni), akkor azt lerakja raktárakba (zsírba). Ha kevesebbet, de nem drasztikusan kevesebbet, akkor hozzá fog nyúlni a raktárakhoz (súly vesztés).

Tehát, ez eddig csak egy jó alap, de nem elég. Hogy teljes egészében lássuk a szükségletet, meg kell határozni a fizikai aktivitás mértékét. Itt olyan tevékenységekre gondolunk, amiket napközben végzünk és amikkel energiát tudunk égetni, tehát a különböző aktivitások (sport, hogyan megyünk a munkába, stb). Ezekkel mind kalóriát égetünk el, tehát számítanak, amikor a napi kalóriaszükségletünkről van szó.

Ezen a ponton, amikor kiderül, hogy hány kalóriát kellene enni, sokan elbizonytalanodnak, mert a “csapból is az folyik”, hogy keveset kell ennünk ahhoz, hogy lefogyjunk. Le is lehet fogyni a koplalással, rövidtávon. Hosszútávon viszont rászoktatjuk arra a szervezetet, hogy éhezik és ez a szervezetünknek nagyon nem jó! Emésztési zavarok léphetnek fel, immunrendszerünk sérülhet, fáradékonyak, ingerlékenyek leszünk. A lényeg abban rejlik, hogy úgy állítsuk be a napi energia szükségletünket, hogy az folyamatos legyen, mindig álljon rendelkezésre valamilyen formában (napi többszöri étkezés, vagy kevesebb de hosszabban energia leadást biztosító ételek), és ne álljon fel az éhezés folyamata. Az éheztetéses fogyókúrákkal még az is a baj, hogy ahogy normálisan merünk enni (mert ugye ezeket az éheztetéses diétákat nem lehet élethosszig tartani), beindul a raktározás, és dupla annyit is visszahízunk.

A másik gond azzal, ha igyekszünk keveset enni, hogy amit mi kevésnek gondolunk, az kalóriában nem feltétlenül kevés.

Mennyiszer halljuk azt a mondatot hogy: ,, Alig eszem valamit, nem értem miért nem fogyok.”

Ez többféle okból is lehet:

Az első hogy nem minőséget eszik, hanem csak a mennyiségre figyel az illető.

A másik, hogy volt már szerencsés esetben egy, de sok esetben már sokféle fogyókúrája, ahol úgy összezavarta az emésztési és felszívódási folyamatait, hogy nehéz kibillenteni ebből az energia raktározó állapotból. Itt kell megemlíteni, hogy volt olyan páciensünk, aki annyira kiéheztette a szervezetét, hogy különféle felszívódási és emésztési problémái voltak. Őt először fel kellett hizlalni egy kicsit, 2-3 kg és csak utána lehetet neki kezdeni a nagyobb súlycsökkentésnek, mivel ki kellett először billenteni őt a raktározási folyamatból, és helyre kellett tenni a felszívódási zavarait. Tehát az első és legfontosabb dolog, a napi kalóriaszükséglet meghatározása. A napi kalória meghatározás után nagyon figyelnünk kell a tápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát) helyes arányára. Alapvetően mindhárom tápanyagra szüksége van a szervezetnek, csak nem ugyanolyan mértékben. Illetve nem mindegy, hogy milyen típusú élelmiszerrel, étellel fedezzük adott tápanyagból a szükségletet. Tehát, fontos a fehérje, a szénhidrát és a zsír típusa is.